Webshop jogi tévhitek 1. rész | Elállás joga
RÉSZLETEK ITT!

Webshop jogi tévhitek 1. rész: elállás

Picture
OrmosNet, 2015.02.28.
Közel tizenöt éves e-kereskedelmi jogi praxisunk során gyakran találkoztunk tévhitekkel. Ezek olyan, széles körben elterjedt, webshop jogi állásfoglalások voltak, amelyek gyakran teljes ellentétben voltak/vannak a vonatkozó jogszabállyal. A tévhitek aztán szépen szájról-szájra vagy számítógépről számítógépre terjednek, közben a kommunikációs lánc humanoid szereplői néha hozzá is tesznek, néha elvesznek belőlük valamit. A tévhitek pedig fogyasztóvédelmi, vagy más hatósági eljárásokat és gyakran bírságokat eredményezhetnek. A most induló sorozatunkban a leggyakoribb webshop jogi tévhiteket mutatjuk be, cáfolatokkal együtt. Az első rész az elállási jog kapcsán elterjedt legendák közül mutat be ötöt.

Tévhit #1 : céges vásárló is élhet az elállás jogával.

Ez a tévhit részben abból az egyszerű okból alakult ki, hogy néha sok régi motoros webshop tulajdonos/manager is elfelejti azt, hogy az elállás joga csak a fogyasztót illeti meg.

A másik, az elsőnél bonyolultabb ok pedig az, hogy elterjedt bizonyos erdei körökben, hogy kivételes esetekben a cég is minősülhet fogyasztónak és akkor már gyakorolhatja az elállás jogát akár egy kft. is. A tévhit alapjául pedig itt az szolgálhatott, hogy a régi Ptk. a fogyasztó fogalmát nem szűkítette le  a természetes személyek körére, míg az új Ptk. ezt már egyértelműen megtette.

Az új Ptk. szerint  fogyasztónak csak az minősül, aki szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy.

A régi Ptk. szerint a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy volt a fogyasztó.

Tanulság:
Céges vevő (kkt., bt., kft., zrt., nyrt.,), közigazgatási vagy társadalmi szervezet nem gyakorolhatja az elállási jogot. 

Tévhit #2 : elállási nyilatkozat csak a megadott formanyomtatványon érvényes.

A 2014. június 13-tól hatályos kormányrendelet 2. melléklete tartalmaz egy elállási nyilatkozat-mintát, melyet sok webshop ÁSZF is tartalmaz, megkönnyítendő a vevő dolgát. Ez a lehetőség adja is magát egy jó kis tévhithez: sokan ugyanis azt hiszik, hogy előírhatják az általános szerződési feltételekben, hogy a vevő csak ezen a formanyomtatványon jelentheti be a webshopnak az elállás jogának gyakorlását. Ez totális tévhit, ugyanis a fogyasztó az elállás jogát az elállásra vonatkozó egyértelmű nyilatkozata (e-mail, stb.) útján is gyakorolhatja.

Kiegészítések: 

a) ha a webshop az internetes honlapján (pl. webűrlap formájában) is biztosítja a fogyasztó számára az elállási jog gyakorlását, akkor köteles haladéktalanul tartós adathordozón (pl. e-mail, vagy levél) visszaigazolni a fogyasztói nyilatkozat megérkezését.

b) a fogyasztónak a nyilatkozatát elég az elállásra nyitvaálló határidőn belül elküldeni (azaz annak nem kell a 14 naptári napon belül meg is érkeznie a webshophoz). A határidőn belüli elküldés bizonyítása a fogyasztót terheli (ez egy könnyebség a webshopoknak, ritka a rendeletben ez fajta irány.)
 

Tévhit #3 : minden termékre vonatkozik az elállási jog.

Szintén gyakori tévhit mág a rutinos e-szolgáltatók és a webshopok köreiben, hogy minden termékre és szolgáltatásra vonatkozik az elállási jog. Ráadásul, amikor az elállás jogának kizártságáról beszélünk egyrészt figyelembe kell az alábbi listát (az elállás alóli kivételeket), másrészt a jobboldali, keretes részben található listát (az egész kormányrendelet hatálya alól kivett szerződéseket). Nézzük, mik a kivételek:

  • a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szolgáltatás egészének teljesítését követően, ha a vállalkozás a teljesítést a fogyasztó kifejezett, előzetes beleegyezésével kezdte meg, és a fogyasztó tudomásul vette, hogy a szolgáltatás egészének teljesítését követően felmondási jogát elveszíti,
  • pénzpiaci termékek, szolgáltatások (pl. árutőzsde, részvénytőzsde),
  • olyan nem előre gyártott termék esetében, amelyet a fogyasztó utasítása alapján vagy kifejezett kérésére állítottak elő, vagy olyan termék esetében, amelyet egyértelműen a fogyasztó személyére szabtak,
  • romlandó vagy minőségét csak rövid ideig megőrző termék,
  • zárt csomagolású termékek, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból az átadást követő felbontása után nem küldhetőek vissza,
  • olyan termék tekintetében, amely jellegénél fogva az átadást követően elválaszthatatlanul vegyül más termékkel,
  • olyan alkoholtartalmú ital tekintetében, amelynek tényleges értéke a vállalkozás által nem befolyásolható módon a piaci ingadozásoktól függ, és amelynek áráról a felek az adásvételi szerződés megkötésekor állapodtak meg, azonban a szerződés teljesítésére csak a megkötéstől számított harmincadik napot követően kerül sor,
  • a fogyasztó otthonában végzett sürgős javítási vagy karbantartási munkálatok esetén,
  • lezárt csomagolású hang-, illetve képfelvétel, valamint számítógépes szoftver példányának adásvétele tekintetében, ha az átadást követően a fogyasztó a csomagolást felbontotta,
  • hírlapok, folyóiratok és időszaki lapok (az előfizetéses szerződésekre viszont van elállás)
  • nyilvános árverésen megkötött szerződések,
  • lakáscélú szolgáltatás kivételével szállásnyújtásra irányuló szerződés, fuvarozás, személygépjármű-kölcsönzés, étkeztetés vagy szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatásra irányuló szerződés esetében, ha a szerződésben meghatározott teljesítési határnapot vagy határidőt kötöttek ki,
  • letölthető digitális adattartalom esetében akkor, ha a vállalkozás a fogyasztó kifejezett, előzetes beleegyezésével kezdte meg a teljesítést, és a fogyasztó e beleegyezésével egyidejűleg nyilatkozott annak tudomásul vételéről, hogy a teljesítés megkezdését követően elveszíti elállási jogát.

Tévhit #4 : szolgáltatások megrendelése után már nincs elállás

Internetes fizető szolgáltatások esetében felhasználóként is gyakran elfelejtjük felmondási jogunkat, illetve az e-szolgáltató is elfelejti bizotsítani azt. Ez azt jelenti, hogy ha a fogyasztónak minősülő felhasználónak nem tetszett egy regisztrációhoz és fizetéshez kötött szolgáltatás az interneten, akkor szolgáltatási szerződés megkötésének napjától számított tizennégy napon belül gyakorolhatja az elállás jogának gyakorlatilag megfelelő felmondási jogot. 

Kiegészítő info: ha a felhasználó az elállási időn belül igénybe vette a szolgáltatást, akkor szolgáltató követelheti tőle az igénybevétel napjaival arányos díjat. Ilyenkor egy elszámolás szükséges,  azaz pl. ha egy éves díjat befizettem előre és 10 napig használtam a szolgáltatást, majd elálltam, akkor a szolgáltató  az éves díj 10/365-ét visszakövetelheti. A joggyakorlat abban még nem alakult ki, hogy ilyenkor a díjvisszatartási jog ugyanúgy nem illeti meg a kereskedőt, mint elállás esetében. 

A fogyasztót azonban nem fogja megilletni a felmondási jog a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében - a szolgáltatás egészének teljesítését követően -, ha a vállalkozás a teljesítést vagyis a szolgáltatás nyújtását a fogyasztó kifejezett, előzetes beleegyezésével kezdte meg. A fogyasztó beleegyezésével ez esetben tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy a szolgáltatás egészének teljesítését követően felmondási jogát elveszíti.

Ha a fogyasztó nem adja hozzájárulását ehhez, akkor a szolgáltató a megrendeléstől számított 14 nap elteltével kezdheti csak meg a szolgáltatás nyújtását. A beleegyezést lehet kérni egy külön emailben, melyben a fogyasztó visszaigazolja, hogy kéri a szolgáltatás azonnali nyújtását, de ugyanolyan megfelelő módja a nyilatkoztatásnak az is, ha egy jelölőnégyzetet a megrendelés elküldése előtt kipipál, mellyel beleegyezését megadja a szolgáltatás azonnali nyújtásához.

Tévhit #5:  a futár díját nem kell visszadni elálláskor

Érdekes, hogy ez a tévhit egyes webshopok esetében még elég jól tartja magát. Pedig a helyzet egyértelmű: elállás esetén a webshop köteles visszafizetni a fogyasztó felé történt árukiszállítás teljes költségét.

Kiegészítő szabály: 

1. A webshop köteles a járulékos szerződésben részt vevő harmadik személy szerződő felet (pl. futárcéget) a fogyasztó elállásáról vagy felmondásáról haladéktalanul értesíteni.

2. Ha a fogyasztó kifejezetten a legkevésbé költséges szokásos fuvarozási módtól eltérő fuvarozási módot választ, a webshop nem köteles visszatéríteni az ebből eredő többletköltségeket, azaz a különbözetet.
A cikkben leírtak orientációs jellegűek, teljes körű jogi tanácsokat konzultáción adunk. 

Ha informatívnak és/vagy hasznosnak találtad bejegyzésünket, nyomj bátran egy like-ot vagy pluszt itt!
Iratkozz fel itt e-mailes értesítőnkre, ha értesülni akarsz a sorozat következő részéről!

Kapcsolódó cikkek

Webshop Jogi Tévhitek 2. rész | Általános szerződési feltételek 

Kivételek a 45/2014. Korm. rendelet alól

a) szociális szolgáltatások;

b) gyermekjóléti alapellátásokra és gyermekvédelmi szakellátások;

c) egészségügyi ellátásra irányuló szerződések;

d)  szerencsejátékkal kapcsolatos szerződések;

e) a pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos szerződések;

f) az ingatlan tulajdonjogának megszerzésére, vagy átruházására irányuló szerződések, (az ingatlanközvetítői tevékenységre, valamint ingatlanvagyon-értékelő és közvetítői tevékenységre irányuló szerződésre viszont alkalmazandó);

g) olyan kivitelezési szerződések, amelynek tárgya új építmény építése, vagy meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység vagy helyiség jelentős átalakítása;

h) a lakóépület lakáscélú bérbeadására irányuló szerződésre, kivéve a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény szerinti ingatlanközvetítői tevékenységre, valamint ingatlanvagyon-értékelő és közvetítői tevékenységre irányuló szerződést;

i) az utazási szerződésre;

j) a szállás időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekről, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenységről szóló kormányrendelet hatálya alá tartozó szerződésre;

k) a közjegyző által okiratba foglalt szerződésre;

l) élelmiszer és egyéb mindennapi fogyasztásra szánt terméknek a fogyasztó lakóhelyére, tartózkodási helyére vagy munkahelyére történő gyakori és rendszeres szállítására vonatkozó szerződésre;

m) az automata vagy automatizált üzlethelyiség útján kötött szerződésre;

n) az elektronikus hírközlési szolgáltatóval nyilvános telefonállomás igénybevétele útján annak igénybevétele céljából, vagy telefon-, internet- vagy telefax-összeköttetés egyszeri igénybevétele céljából kötött szerződésre.

A személyszállítási szolgáltatásokkal és a légi személyszállítással kapcsolatos szerződés esetén kizárólag a tájékoztatással kapcsolatos kötelezettségek terhelik a szolgáltatót.




Kérd ajánlatunkat most!

Kövess minket!
Copyright 2013 ORMOSNET - Minden jog fenntartva!